Másnap
reggeli után Felsősófalvára utaztunk, a Székely Mózes Általános Iskolába
látogattunk el, ahol egy ízes tájszólású tanító bácsi köszöntött minket. Az
intézmény rövid bemutatása után a csöppnyi elsősök furulyaszóval köszöntöttek
bennünket. Jó vendégek lévén nem érkeztük üres kézzel: mesekönyveket,
DVD-ket ajándékoztunk a kis nebulóknak.
DVD-ket ajándékoztunk a kis nebulóknak.
Csoportkép az iskola előtt 1 |
Iskola 3 |
Csoportkép az iskola előtt 2 |
Iskola 4 |
Iskola 6 |
Iskola 5 |
Iskola 7 |
Ami ezután következett, az minden
várakozásunkat felülmúlta. A környező
hegyvidék fenyves erdőinek, mezőinek mesébe illő látványa ámulatba ejtett
bennünket, nem győztük fényképezőgépeinket, „okos telefonjainkat” kattogtatni.
Út közben megálltunk egy kis hegymászásra, vagy, hogy megkóstoljuk a hegyi források friss vizét. A nap fénypontját a Gyilkos-tó és a Békás-szoros jelentették. Életünk legmeghatározóbb élményévé vált a fölénk tornyosuló óriási sziklák övezte út megtétele.
A meredek lejtők, a csörgedező patakok, a szédítő magasságú sziklatömbök mind-mind fenséges látványt nyújtottak. Az útszéli árusok bazárjainak bőséges kínálatából kedvünkre vásárolgattunk szuveníreket szeretteinknek.
A napot Szovátán a Medve –tó körbesétálása zárta.
Bucsin tető 2 |
Út közben megálltunk egy kis hegymászásra, vagy, hogy megkóstoljuk a hegyi források friss vizét. A nap fénypontját a Gyilkos-tó és a Békás-szoros jelentették. Életünk legmeghatározóbb élményévé vált a fölénk tornyosuló óriási sziklák övezte út megtétele.
Bucsin tető 3 |
A meredek lejtők, a csörgedező patakok, a szédítő magasságú sziklatömbök mind-mind fenséges látványt nyújtottak. Az útszéli árusok bazárjainak bőséges kínálatából kedvünkre vásárolgattunk szuveníreket szeretteinknek.
Bucsin tető 4 |
Szárhegy 1 |
Szárhegy2 |
Gyilkos-tó |
Békás szoros 1 |
Békás szoros 4 |
Békás szoros 2 |
Békás szoros 3 |
A napot Szovátán a Medve –tó körbesétálása zárta.
Szováta |
Medve-tó sószikla1 |
Medve-tó 2 |
Medve-tó sószikla 2 |
Medve-tó 1 |
Visszatérve a szállásunkra
elfogyasztottuk a jól megérdemelt „utolsó vacsoránkat”. Éreztük, utazásunk a
végéhez közeledik, ezért a kísérő tanár nénik legnagyobb bánatára az éjszakát ismételten
nem alvásra szántuk, ki akartuk élvezni az utolsó perceket is. Este a panzió
udvarán telepedtünk le, beszélgettünk, énekeltünk. „Takarodó” után is zeneszótól
és gyerekzsivajtól volt hangos minden szoba. Igazi diákként minden csínnyel
megpróbálkoztunk, hogy túljárjunk a fáradt, megtépett idegzetű tanáraink eszén.
Éjfélre
a szobák többsége elcsendesedett, akik még tovább fennmaradtak, annak bizony a
harmadik nap elég „fárasztó” volt…
Sallai
Zulejka, Baranyi Réka 7. b
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése